Hozzánk a Télapó szánon hozza az ajándékot, de Ausztráliában például kenguruháton. Ahány ország, annyi szokás!


Ausztria:


"Sógoréknál" szinte ugyanazok a szokások, mint nálunk: a Mikulás december 6-án lepi meg a gyerekeket.


Németország:



a városok az ünnepek idején fényárban úsznak. Nemcsak a házakat, de az udvarban álló fákat is feldíszítik. A lakások többségében apró Betlehemet is elhelyeznek. A kicsik az ablakba helyezik ajándéklistáikat, melyre cukornehezéket raknak. A németeknél a Weihnachtsmann, vagyis Télapó (szó szerinti fordításban Karácsonyapó) hozza az ajándékokat.

Olaszország:


a taljánoknál egy Strega Buffana ("tréfás boszorkány") nevű lény viszi a meglepetéseket. A jók ajándékot kapnak, a rosszak pedig egy darab szenet. Bevett szokásuk lencsét ajándékozni egymásnak, amit az újév első napján főznek meg, hogy szerencsét és pénzt hozzon házuknak.



Anglia:


A gyermekek levélben küldik el kívánságaikat a Mikulásnak, majd az irományokat a kandallóba dobják, hogy egészen az Északi-sarkig repüljön. Szó szerint megegyezik a német Télapó elnevezésével (tükörfordításban) az angoloknál feltűnő Father Christmas. A brit mesék szerint a Télapó a kéményen keresztül érkezik és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. Érdekesség, hogy az angol Father Christmas és az amerikai Santa között van két különbség: az angolnak hosszabb a köpenye és a szakálla is…

Svédország:


Jultomten, vagyis egy manó hozza a karácsonyi meglepetéseket. (Van, ahol röviden csak Tomtennek nevezik.) Az ajándékokat is hasonlóan nevezték el: a Jultomten hozza ugyanis a julklappart, a meglepetésekkel teli hatalmas zsákot.


Finnország:


Finnországban, pontosabban a Lappföldön lakik a Télapó „hivatalosan” – kivéve Amerikát, ahol azt hiszik, hogy az Északi-sarkon éldegél a „Santa Claus”. A finnek így hívják őt: Joulupukki, s eredete messze a kereszténység előtti pogány időkre vezethető vissza. Pontos lakhelye az Északi-sarkkör közelében, a Fülhegyen (Korvatunturi) található.
A finnországi svédek viszont Julgubbennek nevezik. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy errefelé inkább ő osztja az ajándékokat, mint a Jézuska vagy a Háromkirályok. A finn Télapó megkérdezi a gyerekeket, mielőtt odaadná az ajándékokat, hogy jól viselkedtek-e az utolsó látogatása óta eltelt egy évben. Az itteni Mikulás természetesen rénszarvasok vontatta szánon érkezik, akárcsak németajkú országaiban.


Hollandia:


a fapapucs és tulipán hazájában a Télapó hagyománya keveredik a jó lovagok tradíciójával. Ruprecht lovag személye ismert itt is, Németországban is, ő – akárcsak a kisázsiai Szent Miklós – arról volt híres, hogy ajándékokat osztogatott. Valószínűleg a két hagyomány összeolvadásával magyarázható, hogy a hollandul „Sint(er) Klaas”-nak nevezett Mikulás fehér lovon jár.
Annak megfejtését pedig, hogy miért facipőkbe helyezi az ajándékokat – nos, ezt olvasóinkra bízzuk… Hollandiában a Karácsonyapónak megfelelő Kerstman hagyománya is él. A Mikulás és a Karácsonyapó összevegyítése is alighanem holland találmány, ezt vették át az amerikaiak is, akik Új-Amszterdamot, a mai New Yorkot megszerezve ismerkedhettek meg ezekkel a kissé zavaros hagyományokkal.


Spanyolország:


erősödik a Karácsonyapó szerepe, de itt talán egy kicsit fontosabb még a Vízkereszt hagyománya. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcsektől (Háromkirályok: Los Reyes Magos) várják az ajándékot, különösen Boldizsár népszerű közöttük. (Magyarországon a betlehemezés emlékeztet erre a szokásra leginkább.)
A spanyolok és a portugálok – a magyar Mikulás-szokásokhoz hasonlóan – nem az „angolos” zoknikban várják az ajándékokat, hanem cipőkben. Spanyolországben egyébként Vízkereszt előestéjén, január ötödikén szokásos az ajándékozás.


Portugália:


Vegyes hagyományok jellemzik: Télapó, illetve Karácsonyapó „működik”, tehát a kisebbik ibériai ország vegyíti a különböző szokásokat, amelyek Európában terjedtek el. A vegyítésre nemcsak a spanyolos-magyaros-lengyeles cipőkihelyezés vagy az északias Karácsonyapó megjelenése a példa, hanem az ajándékozás időpontja is. Ezt a portugálok az angolokhoz hasonlóan oldják meg, hiszen ők december 25-én reggel osztják a csomagokat a gyerekeknek.


Latin-Amerika:



Ugyanúgy bonyolódnak a szálak, mint egy jobb szappanoperában: a legtöbb itteni országban, például Mexikóban, Costa Ricában és Kolumbiában a Jézuska (El Nino) hozza az ajándékokat, de a portugálul beszélő Brazíliában és a spanyolajkú Peruban a Papa Noel, vagyis megintcsak a Karácsonyapó a népszerűbb.


Puerto-Rico:


A spanyol hagyományok a legerősebbek: itt a Háromkirályok osztják január hatodikán, Vízkeresztkor a jutalmakat. A „portorikói” gyerekek ilyenkor füvet raknak az ágyuk alá, hogy legyen mit enniük a tevéknek (ezen jönnek a Bibliából is ismert bölcsek). Aztán reggel, amikor felébrednek, csodálatos módon ajándékok kerülnek a fű helyére! Ugyanakkor Puerto Rico amerikanizálódására jellemző, hogy már ott is leginkább december 25. az ajándékozás egyik legfőbb napja, és van Santa Claus és karácsonyfa is, ami a szubtrópusi vidéken igen érdekes lehet…


Marokkó:


Iszlám ország, és még sivatagos is, tehát Télapóként furcsa lenne, ha tevékenykedne ott valaki. A marokkóiak mégis ismerik a Mikulást, pontosabban egyik segítője alapján Afrika észak-nyugati csücskén Fekete Péter hagyománya él!


Oroszország:



A Gyedmaroz, a Fagy Apó, illetve a Fagyok Nagyapja néven is fordítható lenne, s komoly szerepe volt Moszkva és Oroszország védőszentjének, Szent Miklósnak a háttérbe szorításában a kommunizmus idején. A nyugati verzióknál sokkal soványabb orosz Télapó egyébként exportcikk is lett: a kommunizmus idején megpróbálták vele kiszorítani mind a Jézuskát, mind pedig a Mikulást, és nemcsak a Szovjetunióban… A kék vagy piros ruhájú, trojkán közlekedő Gyed Moroz Újévkor osztogatja az ajándékait, akárcsak az antik rómaiak, akik egymásnak küldözgettek meglepetéseket az új esztendő alkalmából. Oroszország azon ritka helyek egyike – Olaszország mellett –, ahol női személy is felmerül a karácsonyi-újévi-vízkereszti ünnepi körben. Babuskának hívják őt, s ez a név a Nagymamára, illetve Anyókára utal, aki szintén ajándékokat ad a gyerekeknek. A Gyed Moroznak is volt női segítője: Sznyegurocska (Hóleányka), az unokája volt Fagy Apónak.


Lengyelország:


Túl azon a tényen, hogy együtt ugratjuk lovunkat, és még borunkat is megosztjuk; a lengyeleket a Csillagember (Gwiazdor) látogatja meg karácsonykor, december 24-én. Ő felel meg a Télapónak, s eredete az Északi Sarkcsillaggal függ össze. A Szenteste összeülő család csak akkor kezdheti meg Lengyelországban az ünnepi vacsorát, ha megjelenik az égen az első csillag. Lengyelországban is van egyébként Mikulás-ünnep: december hatodikán Szent Miklós (Swiety Mikolaj) osztja a csomagokat.


USA:


Az Amerikai Egyesült Államokban a Karácsonyt picit háttérbe szorítja a november végi Hálaadás ünnepe. Amerikában egyébként a Szent Miklósnak megfelelő Santa Claus, illetve a rövidebb Santa elnevezés terjedt el leginkább a Télapóra, aki Angliához hasonlóan többnyire a kéményen át érkezik a lakásba. Az amerikaiaknak természetesen nem felelt meg, hogy a Télapó Lappföldön lakik, az ő Mikulásuk az Északi-sarkon rendezkedett be… Az amerikai Mikulás egyébként valódi egyveleg: az új-amszterdami, vagyis a mai New York-i holland telepesek ismertethették meg a tengerentúli angolszászokat a Télapót Szent Miklóssal vegyítő hagyományaikkal, így keletkezhetett a Mikulásból és a Karácsonyapóból összegyúrt Santa Claus.


Ausztrália:


A Mikulás szánját itt nem a rénszarvasok vontatják, hanem nyolc fehér kenguru.