Mint arról az Index is beszámolt, az évi 1,5-1,8 millió, Magyarországon kivágott fenyőfa harmadrésze sosem fog nappalikban díszelegni: a szeméttelepen végzi. Karácsonyfa-karriert befutott társaikkal együtt évről évre 20-30 ezer tonna hulladék formájában enyésznek el, amit ráadásul nem észszerűen, komposztálással dolgoznak fel, hanem hagynak csendesen elrohadni.

A döntés megszületett

Akkor irány az utca! Lejárhatjuk a lábunkat, amíg valahol földlabdás fenyőfákat árusító emberekre akadunk, de szerencsére a civil szervezetek már évek óta szerveznek fenyőfa visszaváltási akciókat. Budapesten a HuMusz és a Rügyecskék szervez ilyen programokat.

Egy ilyen földlabdás csomag 15-20 kilogrammot nyom, úgyhogy fel kell készülni a cipelésre. Anyagilag is megéri a több törődést igénylő, földlabdás fenyők beszerzése: vásárláskor a HuMusz akcióin egy másfél méteres ezüstfenyőért 3500 forintot fizetünk ki, januárban ebből 2000 forintot visszakapunk. Az összegyűjtött fenyőket a szervezetek önkéntesei szakszerűen újra elültetik, így biztos, hogy jó helyre kerülnek.

Vásárlási fortélyok

Nem mindegy, hogy milyen fát választunk: győződjünk meg róla, hogy a fa ép és egészséges. Fogjunk meg egy ágat és húzzuk végig az ujjainkat az ágon a tűnövekedéssel ellentétes irányba. Ha sok tűlevél marad a kezünkben, nézzünk másik fa után. Fontos tudni, hogy egy nagyobb fa sokkal nehezebben viseli az átültetést a kisebb méretű fákhoz képest. Optimális esetben az élő karácsonyfa magassága 150-180 cm.

A fa is élőlény, úgy bánjunk vele

Vásárlás után rövid időn belül egy, a földlabdánál kétszer nagyobb edénybe kell ültetnünk a növényt. A földlabda alatt és mellett jusson hely a virágföldnek, amivel szorosan töltsük meg az edényt. A sima kerti föld is megfelelő, de a tőzeget is tartalmazó, azaz jobb víztartó képességű, csomagolt virágföld jobban megfelel a célnak. Lehetőség szerint még a lakásba vitel előtt 1-2 nappal végezzük el a beültetést.

A szobában a lehető leghűvösebb helyet kell kijelölni a fának, tűzhalytől, radiátortól távol. Mivel fontos neki a nedvesség, az öntözés mellett érdemes ágait is permetezni. A fára csillagszórót és gyertyát ne tegyünk, mert sérülhet az élő szervezet, de az égőkből is inkább a kisebbeket válasszuk, nehogy a nagy hőkibocsátás megzavarja a fa nyugalmi időszakát. Díszekkel terhelni is csak ésszerűen illik, az ágak teherbírását nem szabad teljesen kihasználni. 10 napnál hosszabb ideig nem javasolt benn tartani a lakásban, mert a növény károsodhat.

Ha nem visszaváltható fenyőt, hanem kertészeti díszpéldányt vásároltunk, valamivel nehezebb dolgunk van: keresnünk kell egy olyan napsütötte helyet a kertben, ahol kis barátunk hosszú távon is jól érzi magát. Az ültetőgödörnek kétszer olyan szélesnek és mélynek kell lennie, mint a földlabda. Ellenőrizzük a gödör vízáteresztő képességét: ha a víz nem szívódik fel 12 órán belül, porhanyítsuk addig a gödör alját, amíg át nem folyik rajta a víz. Ezután töltsük fel szalmával a gödröt, hogy megóvjuk az átfagyástól, és ne felejtsük el lefedni, hacsak nem akarunk rablót fogni.

Ha nagyon fagyos a talaj, várjunk tavaszig, de ha még télen ültetjük ki, hagyjunk elég időt a fának, hogy az akolmeleg után megszokhassa az őrjöngő mínuszokat. Ez azért fontos, hogy a melegben növekedésnek induló hajtások visszatérjenek a nyugalmi állapotba. Tartsuk tehát 10-15 napig hűvös helyen, pl. garázsban vagy sufniban, ahol a hőmérséklet 0 és 5 fok között van. Egy enyhébb téli napon távolítsuk el a szalmát az ültetőgödörből, helyezzük bele a fácskát, és töltsük fel talajjal, amit aztán tömörítünk. Öntözni is kell ám az elültetett fát!

Karácsonyfa Feng-shui szempontból

A fenyőfa az ég és föld közötti kapcsolatot jelenti. A zöld szín a remény jelképe, az örökzöld pedig az örök életet szimbolizálja. A fa maga a földelem hordozója, az üveggömb a fémé, a gyertya a tüzet hozza el, a girlandok pedig a vízelem megtestesítői, így az öt elem megjelenítésével a karácsonyfa elhozhatja a teljes harmóniát.

A fáknak, különösen az örökzöldeknek a régi időkben is fontos szerepet tulajdonítottak, a téli napforduló idején mágikus jelképként a fény, a meleg visszatértét jelentették az embereknek. A fa díszítését hiteles feljegyzések alapján először 1604-1605-ben Strasbourgban kezdték, ahol almával, cukorkával, ostyával, aranyfüsttel, gyertyával ékesítették. A díszítés később kiegészült szaloncukorral, habcsókkal, üvegdíszekkel, különböző figurákkal. A gyertyának, a fénynek meghatározó szerep jutott karácsonykor. A tűz és a fény a szeretetet, az összetartozást hirdeti. A ház centrumában elhelyezett fenyőfa gyógyítja, feloldja a diszharmóniát.

________________________________________________________________
Kerti favilágitás
Ha igazán hatásosan kivilágított kerti karácsonyfát akarsz, mely lehet fenyő- vagy bármilyen más fa, sokkal több izzóra lesz szükséged, mint gondolnád. De megéri a befektetés, mert az eredmény olyan lesz, amilyenről nem is álmodtál volna.
Félméterenként egy száz darabos izzókészletre lesz szükséged. Igen, tudom, az egy háromméteres fa esetében 600 darab kis izzót jelent, de a kínai szettek viszonylag olcsók, elég jók, és több évig kitartanak. Ha a fa magasabb, mint öt méter, akkor hosszabbítóra is szükséged lesz. Egy fázisra maximum három izzókészletet dugj, különben kiég a biztosíték.
Amint megvásároltad az izzókat, dugd őket konnektorba, s úgy bonts le a műanyag rácsról, amire fel vannak tekerve, így, ha valamelyik kiég, azonnal felfedezed. Na, ha ezzel megvagy, kezdheted felaggatni az izzókat. Legegyszerűbbnek az tűnik, ha fölülről kezded, és onnan haladsz lefelé. Dugd be az izzókat, mialatt felteszed őket, így nem fordulhat elő, hogy miután minden körtét felhelyeztél a fára, rájössz, hogy nem ér el a zsinór a konnektorig.
Az izzókat úgy oszd el, hogy alulról nézve a fa egyharmadára maradjon még valamivel több, mint az izzók fele, mivel az alsó egyharmad sokkal terebélyesebb, mint gondolnád. Néhány izzót érdemes rácsavarni a fa gallyaira, nehogy a mostoha, téli időjárás letépje.

karácsonyfa

A karácsonyfa története

Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan, mint a fogyó hold.

És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre, vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba, csüggedt lelkünket fénysugárba vonva.

A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú, sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével fogadtam.

Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most tovább mesélem, hallgassátok csak:

Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva, honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt.

Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis jövevényt.

Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.

"De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják gyümölcseiket a banánérlelő melegben."

"Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata.

Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz érkezését."

"És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban egyaránt?!"

E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez: "Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy türelemmel."

A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.

"Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek. Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni - panaszkodott búsan Fenyőke.

Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit. Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől

Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?

Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok élni és meghalni is.

De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig - láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.

Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.

Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is az emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben énekelnének!

Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák, amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.

Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt. Addig-addig, míg álomba sírta magát.

Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami különleges csilingelés.

Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok kara lebegett körülötte.

A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért, megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének.

De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki beleegyezően bólintott.

Teljesüljön hát a vágya

Legyen ezüst minden ága.

S legyen a jó emberek

Szép karácsonyfája.

Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni, akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt.

Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást.

S akkor még egyszer megszólalt a kisded:

Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.

Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette. Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait, magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka szőnyeggé varázsolták a rétet.

Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is.

Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.

Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.

És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.

Sok-sok év telt el azóta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.

Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó, áldást hozó karácsonyesti fényt.

______________________________________

Karácsonyfa díszités

A fenyodíszítésben is vannak divatirányzatok. Míg tíz éve a minél színesebb, annál jobb elve érvényesült, tavaly az egy színben tartott fák számítottak „trendinek”. A csak piros, csak lila, csak kék vagy csak ezüst karácsonyfák még mindig nagyon kedveltek, de úgy tunik, idén az arany-piros, ezüst-piros lesz a sláger. Természetesen a fenyofák öltöztetésében sem kell feltétlenül követni a divatot. A karácsonyfa-díszítés valójában érzelmi kérdés. Szív kell hozzá és sok-sok szeretet.

A kisgyermekes családok gyakran vásárolnak hatalmas, mennyezetig éro fát. Mivel a nemesebb fajtákból – ezüst, normandiai, duglász – egy három méter magas példány már szinte megfizethetetlen, marad a hagyományos lucfenyo, amely szép, ám nagyon hullik. Minden fenyofa alá tegyünk a fa körméreténél nagyobb, kerek alátétet, így könyebb összeszedni a lehullott tuleveleket, s nem kell még húsvétkor is a kis szúrós szálakat porszívózni a szonyegbol. Kedves mintákkal nyomott alátéteket lehet vásárolni, de a célnak megfelel egy nagyobb, kör alakú abrosz is.

Sokan elvbol ellenzik, mészárlásnak tartják ünnep elott a fenyofák millióinak kivágását. A mufenyok mégsem terjedtek igazán el, mert csak csúnya, talmi példányokhoz lehetett hozzájutni. Idén azonban már a megszólalásig hasonlító mufákat is lehet kapni. Nem olcsón, de akár kicsi, akár nagy, a harmadik szezonban garantáltan behozza az árát. Aki mufát állít, vázában vagy asztaldíszként helyezzen el a lakásban szép fenyoágakat, hiszen fenyoillat nélkül nem teljes a karácsonyi hangulat.

Fontos a sorrend!
Eloször a csúcsot tuzzük fel, utána az akasztós díszeket helyezzük el, a fenyo törzsétol az ágak vége felé haladva. A következo az égosor (próbáljuk ki elobb, és pótoljuk a kiégett izzókat), utána a szaloncukor és egyéb eheto díszek jöhetnek, legvégül a girlandok, lamék és a csillagszórók. Vigyázat! A gyertya gyönyöru a fán, de rendkívül tuzveszélyes. Csillagszórót legföljebb szenteste gyújtsunk a fenyon. A fa gyorsan kiszárad, és a kis sziporkáktól is lángra kaphat.

Tipp!
Az esztendok során összegyujtött azonos színu díszeket nem könnyu egyszerre lecserélni. Így azután mi a piros fenyofát unjuk, barátaink a lila, ezüst vagy éppen arany díszeket. Cseréljünk! Így plusz kiadások nélkül kipróbálhatunk egy más színvilágú fenyofát, vagy akár minden évben más színu fenyot állíthatunk.

Jó tudni!
Ha a mennyezetig éro fenyo helyett idén csak méterest állítunk – vagy éppen fordítva – a díszeket is le kell cserélnünk. Ügyelni kell ugyanis az arányokra: a pici fán az apró gömbök, kicsi díszek mutatnak, a nagy fánál ezekkel nem is érdemes próbálkozni. Ugyanígy a hatalmas gömbök fel sem akaszthatók a kis fákra, hiszen a dísz akkor szép, ha nem ül rá az ágakra. Ugyanez a helyzet a girlandokkal. A kis fát agyonnyomják, megfojtják a vastag boák, ezek inkább nagy fára valók. A kis fenyore vékony lamét, apró díszeket válasszunk. A karácsonyi hangulat fontos kelléke a tuz fénye, a sok táncoló lángocska. A gyertyákra szép karácsonyi gyuruket lehet húzni, a mécseseket pedig kerámia házikóba, fenyoruhába bújtatni. A karácsonyi hangulat minden kelléke megtalálható az OBI áruházakban.