Idézet a Bibliából
[Új testamentum, Lukács evangyélioma 2.]

[2,1] És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

[2,2] Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

[2,3] Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, ki-ki a maga városába.

[2,4] Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, [Ján. 7,42.] mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

[2,5] Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

[2,6] És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.

[2,7] És szülé [Mát. 1,25.] az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

[2,8] Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.

[2,9] És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.

[2,10] És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

[2,11] Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

[2,12] Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

[2,13] És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, [Zsolt. 103,20.21.] a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

[2,14] Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

[2,15] És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

[2,16] Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

[2,17] És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.

[2,18] És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

[2,19] Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

[2,20] A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

[2,21] És mikor betölt a nyolcz nap, hogy [1 Móz. 17,12.] a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.

[2,22] Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes [3 Móz. 12,4.6.] törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

[2,23] (A mint megiratott az Úr törvényében, [2 Móz. 13,2.22,29. 4 Móz. 3,45.47.] hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

[2,24] És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: [3 Móz. 12,8.] Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

[2,25] És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.

[2,26] És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

[2,27] És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

[2,28] Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:

[2,29] Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

[2,30] Mert látták az én szemeim [Zsolt. 98,2.3. Ésa. 52,10. Mát. 1,21.] a te üdvösségedet,

[2,31] A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

[2,32] Világosságul [Ésa. 42,6.49,6.] a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

[2,33] József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.

[2,34] És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére [Ésa. 8,14.15] és feltámadására az  Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene [Mát. 12,24.13,54.57. Róm. 9,33. 1 Pét. 2,7.9.] mondanak;

[2,35] Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; [Ján. 19,17.] hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

[2,36] És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szûzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,

[2,37] És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

[2,38] Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

[2,39] És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

[2,40] A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.

[2,41] Az ő szülei pedig évenként [5 Móz. 16,16.] feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

[2,42] És mikor tizenkét esztendős [2 Móz. 23,15.] lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

[2,43] És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;

[2,44] Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;

[2,45] És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

[2,46] És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.

[2,47] És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.

[2,48] És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

[2,49] ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, [Ján.4,34.] a melyek az én Atyámnak dolgai?

[2,50] De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.

[2,51] És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

[2,52] Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.