Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt. mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-őr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyult...
Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy "megszületett"!
Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjükön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. |